Ez a tudatos álmom azt bizonyítja, nincsenek szabályok, másrészt a tréningezés beérik.

2012-05-02-re virradó hajnalban.

Az álom

Egy kertes házban vagyok. (Régi visszatérő álmom, és az oka, hogy mindig is szerettem volna kertes házat. Az álombeli ház rossz állapotú, - mivel  a valóságban nem lenne (de majd lesz!!!) elég pénzem normális házra. Jellemzője, hogy a hátsó kapu mindig rossz, bárki benyithatna – de sosincs pénz zárat szereltetni rá.

Az álombeli  történet: A vendégek, vagy rokonok elmennek, egyedül maradok. Félek, és úgy döntök, felhívom apámat, jöjjön át, de ő vidéken van, nem tudom elérni. Lefekszem aludni.

Álmomban halálfélelmem lesz, mert , a hátam mögött valami láthatatlan rosszindulatú lény fekszik mellettem.

( Ez  egyébként visszatérő motívum az álmaimban, és nehezen szabadulok tőle. Alvásparalízisnek hívják, majd beszélek erről is.)

Álmomban tudom, hogy álmodom, és meg kell szabadulnom ettől a rossz érzéstől. Kitapogatom magam mögött a teret, megállapítom, hogy közel fekszem a falhoz, nem lehet ott senki, csak álmodtam. Megnyugszom, és elmúlik a félelemérzés.

Majd jön a tudatos álmodás!!!!!

Miután megnyugodtam, hogy megoldottam a félelmemet, körvonalazódik bennem, hogy tudatos álmodó vagyok. Nem akarok evvel semmit se kezdeni, csak fel akarok ébredni. Egy pontra meresztem a szemem, és számolok 6-ig. Nem ébredek fel, mert elsötétül minden, nem tudok mire fókuszálni. A sötétben is próbálok egy pontra meredni, de el kezd villódzni a tér. Sárga körök jelennek meg, úgy, hogy ne találjak egy nyugodt pontot. Harcolok, fókuszálok, tudom, hogy ez tipikus álomjelenség, ami az álmodó akarata ellen igyekszik hatni, de nem megy. Maradok álomban, de vált a kép. Eszembe jut, ha tudatos álmom van, akkor kérdezek. Erre  a célra van nekem egy előre memorizált kérdésem, a festészettel kapcsolatban. Mit fessek, mi , ami leginkább nekem való téma?

A következő fal mögött ott ül egy lány. „Tudom”, hogy én hívtam elő, ahogy tanítani szoktam, hogy „a következő helyiségbe képelj el valakit, aki válaszol a már előre megfogalmazott kérdésre…” – de ezeket  a programozásokat nem tettem meg ebben az álmomban, automatikusan jönnek elő.

A fiatal nőnek nagyon megörülök. Odamegyek hozzá, megérintem szeretettel a vállát, és mosolyogva mondom neki: de jó, hogy itt vagy, te vagy az én álombeli segítőm. Ő lepattint, hogy ne érjek hozzá – kvázi: semmi bizalmaskodás, de válaszol – (mivel ez a dolga).

Elmondja, hogy balatoni képeket fessek. Vízzel, vitorlásokkal.

Ez  a válasz tetszik, mivel imádom a Balatont, és a vizet is.

Végül megérkezik apám. Nagyon örülök neki, nem számítottam rá, hogy lehallgatja az üzenetrögzítőt, és eljön, nem hagy magamra.

A tanulság:

Sok mindent megtettem ugyan, amiért érdemes a tudatos álmot alkalmazni, viszont az egész tudatos álom dolgot az álom erőltette és nem én tettem érte.

Kimaradt a szórakozás, pl. nem repültem, ez kimaradt, és nem ellenőriztem, hogy álmodok-e, bár egyértelmű jelei voltak. A 3 jel: a félelmetes érzés legyőzése, az egy pontra fixálás és ennek tipikus álombeli megakadályozása, valamint a kérdésemre felelő álomalak, aki úgy, minta a nagykönyvben, egy fal mögött ül.